Törzsasztalos íróink

Interjú Eric Muldoomal és az Ammerúnia Műhely tagjaival - eredeti forrás: Fantasya.hu

Nemrégiben jelent meg az első antológia Hittel és vassal címmel, amely Ammerúnia világán játszódik. A könyv megjelenése kapcsán kérdeztük Eric Muldoomot, és az Ammerúnia Műhely tagjait a kötet születéséről, és a Műhely mindennapjairól.

Fantasya: Hogyan kezdődött ez az egész Ammerúnia dolog? Egy reggel felébredtél, és ott volt a fejedben, vagy tudatosan törekedtél arra, hogy fantasy szerzőként saját világod legyen?

Muldoom: Erre nem tudok határozott igennel, vagy nemmel válaszolni. A kilencvenes évek legelején engem is magával ragadott a műfaj, s itt főként Howard, Salvatore és a Weis-Hickman szerzőpáros alkotásaira gondolok, továbbá Chapman és Caldwell munkásságára, majd később Moorcock, Vance és Renier szerzeményeire. Mindez gazdag táptalaj volt nekem, aki kiskamasz korom óta álomvilágokban kalandozok. A nyolcvanas években egy olyan kitalált világban bolyongtam, ami talán leginkább a Labirintus, a Mad Max és a Legenda című filmek háttérvilágának érdekes ötvözeteként fogható fel. Az egyetemi évek alatt jelentős hatást gyakorolt rám a szerepjáték, s éppúgy a világok, amelyeket kalandozóként megjártam: elsősorban Strahd von Zarovich Baróviája, továbbá Ynev. Az Ars Magica Legendák Európája és a Vampire, the Masquerade is hamar a kedvencek közé került, bár igazán mély ismertséget egyik rendszerrel sem kötöttem – az általuk képviselt hangulatképekkel annál inkább. Ammerúnia, mint saját világ gondolata valahol ekkortájt fogalmazódott meg. Hogy milyen indíttatásból készült? Nálam – és nem hiszem, hogy ebben a körben egyedül lennék vele – a fiziológiai szükségletek szintjén megrekedt a fantáziálás, az "ébren álmodás". Valahol persze mégiscsak a piramis csúcsa, hiszen önmegvalósítás. A világ és a benne elhelyezett novellák - mindez tükörkép (és pillanatkép) önmagadról, a gondolataidról, nézeteidről, amit később visszalapozhatsz, értékelhetsz. Egyben kommunikáció a környezeteddel, továbbá, ami még lényegesebb, egyfajta életút-játék, amit sohasem lehet megunni és abbahagyni.
A folyamatosság az első kulcsszó: egy világ elképzelése és megélése hosszú folyamat, ami akár évtizedekig is elkíséri az írót, mialatt az elképzelő és maga a világ is változik. A másik kulcsszó az élvezet, az alkotás öröme. Ha a folytatólagosság elveszik, még találhatsz másik ötletet. De amikor az élvezet eltűnik, és az alkotás, a fejlesztés csak egy lesz a sok elvégzendő feladat közül, akkor az egész elveszíti a varázsát, amit az Olvasó azonnal észre fog venni. Szerencsére ez a veszély nem fenyeget: Ammerúniára mindig jut időm, bár az kétségtelen, hogy ez a "lopás" legtöbbször a "hivatali" munkám, illetve az egyéb Cherubion projektekben való közreműködés rovására megy. A Műhely viszont még több, és egyre több energiát kíván, és gyakorta a "pénzes" munkáimtól fordít el - felmerülhet a kérdés: megéri-e? A válasz egyértelmű igen.

Fantasya: Melyek voltak a fordulópontok – ha voltak ilyenek - a kezdet, és a műhely megalakulása közti időszakban?

Muldoom: Az egyetemi időszakban kezdtem el írni, ekkor kisebb sikereket könyvelhettem el országos versenyeken (fantasy novellákkal, második helyezés). Harmadéves voltam, amikor az első novellám megjelent nyomtatásban (Démonok című antológia). Éppen ekkor végzett el a kiadó egy olvasói véleménykutatást, amelynek alapján a legelső novellám igen jó eredményt hozott. Ez nagyon jól esett, és megadta a biztatást a folytatáshoz, mivel a kezdeti időkben a család támogatása nemigen állt mögöttem. Fordulópontnak tartom két gyermekem születését, minden értelemben (nevet). A nagyobbik márciusban lesz három éves, a kisebbik alig múlt egy. Többször elcsodálkozom, hogy lehet az, hogy valóban megjelent az első Ammerúnia antológia, és én még novellát is írtam hozzá... Amióta gyarapodott a család, az írás teljesen a perifériára szorult, és egészen más értékrend alapján kell megterveznem a mindennapokat. Talán egy kicsit ez is benne volt abban, hogy a Műhelyt meghirdettem, lévén, ezáltal segítséget, inspirációt kaptam az alkotáshoz. Nagyobb a felelősség, másokért is dolgozom, mások is dolgoznak a világ sikeréért, és ez mozgásban tart. Fájlalom viszont, hogy a kiadó egyéb munkáiban kevés részem van: nagyon jó lett volna írni az újabb shared world kötetekbe, vagy az exkluzív sorozatba, de erre már nem volt tartalékom.
És ha már fordulópont: minden egyes elbeszélés, amit elkövetek, egy-egy újabb állomás. Az a bizonyos léc, amit magam elé képzelek, mindig magasabbra emelkedik, csak győzzem követni!:) Amire nagyon nagy szükség lenne (és szerintem mindenki másnak is, aki ír), azok az olvasói visszajelzések, továbbá az elemző kritikák: ezek hihetetlen energiákat tudnak mozgósítani. De nincsenek, vagy csak mutatóba találkozni velük, és ezek is inkább csak élőszóban érkeznek. Legutóbb Gáspár Andrástól kaptunk egy remek kritikát a kötetről és a címadó kisregényről, ami számomra rendkívül hasznos volt. Kísérletet tettem arra, hogy a Hittel és vassalt több helyről is értékeljék: olyan bírálókhoz juttattuk (és juttatjuk) el a kötetet, akiktől úgy érzem lehet, és kell is mit tanulni. És természetesen ugyanilyen, ha nem fontosabb az olvasók értékelése. Az észrevételeket elsősorban a saját honlapunkra várjuk, de minden hazai fantasy webkikötőt figyelemmel kísérünk.

Fantasya: Milyen célokkal vágtál bele az alkotóműhely megalakításába, és ebből eddig mi valósult meg?

Muldoom: Mint mondottam, az elsődleges célom az volt, hogy alkotótársakat találjak, akikkel együtt tudok gondolkodni. Ez megvalósult. Az, hogy már létezett a fejemben egy saját világ, ami kereteket ad, hasznos adalék a közös munkához. A további célkitűzések közül a legfontosabbnak azt tartom, hogy Ammerúniát megismerjék és megkedveljék az olvasók, és ezáltal az íróknak is lehetőséget adjak, hogy idővel megtalálják a saját önálló hangjukat, a saját olvasótáborukat. Mindehhez rengeteg munkára van szükség a csapat részéről, olyanra, amit egyedül az olvasó képes meghálálni azzal, ha bizalmat szavaz a sorozatnak. Eleve problémás viszont az, miként jussunk el hozzá. Évente 140-150 fantasy és sci-fi regény jelenik meg a hazai piacon. Ebből a te sorozatod kezdetben egyetlen kötetet tesz ki. Szükség lenne a reklámra, hogy legalább minimális esélyt adjunk az újdonságoknak a megmérettetésre. Fejben van több olyan kötet az idei évből, ami jó, ígéretes kezdeményezésnek tűnt, de reklám hiányában teljesen megbukott; az olvasók 95 százaléka nem is tud a létezéséről. Márpedig, ha az olvasó nem kap információt a kötet létezéséről, garantált a bukás – egyszerűen elveszel a tömegben. A kiadói saját reklám véleményem szerint nagyon kevés. Szükség lenne valamilyen országos szintű független médiumra, ahol a kiadók hallathatják a hangjukat. Ez több ok miatt sem valósulhat meg, és nem is áltatom magam: nagyon meglepődnék, ha végre életképes lenne ma egy fantasy és sci-fi magazin Magyarországon. Az pedig, hogy egyidőben megszólítsa és aktiválja valamennyi kiadót: elképzelhetetlen. Marad hát az internetes reklámozás, a házon belüli (könyv)reklám, és jó esetben a szájreklám, ami viszont irányíthatatlan. Akiknek van saját bolthálózata és/vagy fanzinja, előnyre tehet szert ezen a téren. A nagyobb kereskedők (pl. Alexandra) aktív közreműködésére (pl. közös promóciós játék lebonyolítása) minimális az esély, tisztelet az igen kevés számú kivételnek, ahol jól működik a lobbi (vagy nagyobb a márka/a kiadó ereje). Én például két nagyobb könyvesházat is megnéztem a minap Kaposváron, és egyik helyen sem volt kirakva a polcokra a kötet, holott mindkét helyen volt belőle raktáron. Más, velünk egyidőben megjelent ("márkásabb") könyvek viszont kint voltak. Marketing oldalról itt tart a piac jelenleg, és az alapfelállás nem is fog változni.
A műhelyre visszatérve, ez egyfajta zárt kommunikációs csatorna a kezdő írók és a kiadó vezetése között. István nagyon le van terhelve a kiadói munkákkal, és arra, hogy a hozzá beérkező novellákat elolvassa, értékelje, kevés lehetőség adódik. Én valamiféle előtesztelőként működöm, akárcsak a többi Cherubionos írótárs. Talán annyi a különbség közöttünk, hogy én elsősorban a saját világomhoz, az Ammerúnia sorozathoz keresek alkotótársakat. Mindezt István támogatásával teszem, ami nélkül az egész fejlesztés elképzelhetetlen lenne. Hosszabb távon azonban – véleményem szerint – a kiadó is jól járhat a műhelyes alkotói gárdával. Szükség van a megújulásra, a frissítésre, az új hangokra és az új ötletekre. A műhelyes írók között több olyan tehetség is van, akiben érzek annyi töltést, hogy néhány év alatt bekerüljön a műfaj hazai vérkeringésébe, és érdemben gazdagítsa a kínálatot.

Fantasya: Hogyan működik az alkotóműhely? Például a Hittel és vassal hogyan született meg? Ki hozta a koncepciót? Mindenki saját maga választott témát, vagy volt egy fő irányvonal? Ki döntötte el, hogy kinek az írása kerül be, és kié nem?

Muldoom: Ha szigorúan nézem, akkor a műhely feladata az Ammerúnia sorozat működtetése. Ennél persze többről van szó. Mindenki véleményezi a másik írását, ha szükséges keményen bele is javít, és az alapötlettől a már kész novella módosításáig bezáróan mindent megvitatunk. Átbeszélünk bizonyos technikákat, stilisztikai megoldásokat. Mindezeket együtt nézve a műhely íróiskola is egyben. A világ fejlesztése a másik nagy feladatkör: itt elég nagy a szabadság. Az alap felütést azért mindig én adom meg, de utána rendszerint csak a koordinátori és a döntnöki szerepkör marad rám. Vannak persze alapvető irányok, amelyekhez mindenkinek mindenkor igazodni kell, de a részletek megélése az írók feladata. Ha használható valami, és beleillik a világba, hát kerüljön bele. Vannak bizonyos területek, például Havas, amit legnagyobb részben két-három műhelytag dolgozott ki, mi többiek pedig csak kiegészítettük az ötletelést.
A Hittel és vassal esetében, mivel a csapat még nem forrott teljesen össze, majdnem mindenki szabad kezet kapott, de azért már beszélhetünk módszertanról. Elsőként megfogalmaztam, miről kell szólnia a kötetnek: "betekintés a múltba, azaz elszakadás az elfektől"; "élni és túlélni a mindennapokban"; "mítoszok között az ember". Fontos volt az emberközpontúság, a Királyságon belüli életmód megmutatása, a belső ellentétek felvillantása. Némely Ammerre jellemző, sajátos tulajdonságot nem sikerült megjeleníteni, de a második kötetben erre kísérletet teszünk.
Az egyes témakörök kibontása sem a tervek szerint alakult: az Elszakadással több novella is foglalkozott volna, de végül ezek közül több nem kerülhetett bele a kötetbe. A terjedelmi korlátokat is jó előre kijelöltem – kevés sikerrel. Néhány kivételtől eltekintve mindenki túllőtte magát, és eltért az eredetileg becélzott leütésszámtól. Emiatt elég zsúfolt lett a kötet. A második antológiánál jobban oda kell figyelnünk.
Az egyes novellák szintjén először is mindenkitől szinopszist vártam, hogy lássam, a tervezett elbeszélés mennyire egyezik a koncepcióval. A szinopszisok alapján már sejteni lehetett, miként alakul majd az egyes írások tipológiája: mennyi lesz az akció, a mágia, a nyomozás, a misztikus mese, stb. Igyekeztem a megfelelő egyensúlyra odafigyelni.
A történeteket mindenki saját elképzelése szerint alakította, mivel nem tudtam, ki mire képes, mi az, ami közel áll hozzá. Ez később problémákhoz vezetett: a szinopszisok ellenére végül többen belenyúltak olyan témákba, amiben a csapat még nem jutott egyezségre, vagy ha igen, az illető koncepciója teljesen eltért a többség által megfogalmazottaktól. A jövőben szeretném, ha a novellák vezércselekménye már kötöttebb lenne, és több lenne az egyes írások között a kapcsolódási, átjárási pont. Még nem olyan szorosan, mint egy shared world kötet esetében, de a cél kétségkívül ez. Talán a harmadik kötetnél.
A fogalmazás is sarkalatos pont. Például hamar bebizonyosodott, hogy aki a pályázati anyagában E1-ben nagyon jól teljesített, az E3-ban már kevésbé mozgott otthonosan. Ezt nem lehet előre látni, így készülni sem lehet rá. Többen ilyen, és hasonló okok miatt maradtak ki az antológiából. A kötet végül közel 550.000 leütés lett, ugyanakkor a kimaradt/kiejtett novellák terjedelme is csaknem ugyanennyi…
A szerkesztői munkáról még annyit: minden hozzászólást el kell olvasni a fórumokon (közel negyven témakörünk fut, ezek közül 6-12 mindig aktív), véleményezni a szinopszisokat, értékelni és bővíteni az újonnan érkező háttéranyagokat, egyeztetni a szerzőkkel, a grafikusokkal, kijavítani a munkákat, s mellette ügyelni a kohézióra, a határidők betartására, és tartani az irányvonalat. A szervezési munkáról és a végső szerkesztésről (pl. novellák sorrendezése) már nem szólva. Valakinek a kiejtése a kötetből az, ami talán a leginkább megterhelő a számomra – ezt a részét senkinek nem kívánom. Többen egyébként nem tudták követni a fejlesztést, és menet közben elveszítették a fonalat: később pedig lehetetlenség becsatlakozni, annyi minden történik akár csak egy hét alatt is. Emiatt értékes embereket veszítettünk, de remélem, nem végérvényesen. A végeredmény - a kötet megjelenése - feledteti a bosszúságokat, a számolatlan munkaórát, a hibákból pedig, amit szerkesztőként elkövettem, igyekszem tanulni.

Fantasya: Milyen a légkör a Műhelyen belül? Élőben, vagy netes körülmények között zajlik a munka?

Muldoom: Kisebb súrlódások a munka utolsó harmadában voltak, főként a szerkesztés során, amikor javítani kellett egyes írásokat, vagy az elképzeléseket ütköztettük a cselekményre vonatkozóan, és amikor valaki kiesett a kötetből. Azt gondolom, alapjában véve minden adott ahhoz, hogy a Műhely hosszú távon működőképes legyen, és betöltse alapvető funkcióit: alkotóműhely, íróiskola, baráti társaság. A fórumon 24 órás a kapcsolat, élőben pedig nagyjából kéthavonta találkozunk Budapesten, mégpedig egy teapalotában. Bármennyire is hasznos a net, elismerem, a személyes találkozás jóval hatékonyabb. Az, hogy nem Budapesten lakom, jelentős hátrány. Az élőszót újabban egy irodalmi körökben talán kevéssé használatos webes módszerrel (ventrilo) kívánom helyettesíteni, és kísérleti jelleggel ezekben a hetekben fogjuk beüzemelni.

Fantasya: Vannak-e emlékezetes élményeid az eddigi találkozókról, vagy érdekességek az alkotókkal kapcsolatban?

Muldoom: Emlékezetes a legutóbbi Seregszemle, ahol olyan élő példaképek előtt tartottunk előadást a világépítés rejtelmeiről, mint Caldwell, Raoul Renier, Bán Mór, vagy Newman, Rascal és Rowland… Kicsit zavarbaejtő volt…:-))
Kiemelném a csapatból Kyra személyét, aki szabadidejében egy komoly művészeti csapatban hastáncol, és akinek internetre felkerült fényképéről (félreértések elkerülése végett: a fényképen nem hastáncol, hanem egy teázóasztalnál ül) azóta is ódákat zengenek a Cherubionos írók. Erről az érintett hölgy nem tud, úgyhogy: pszt!
Dana Weaver a másik műhelyes, akihez van egy érdekes történetem. Vele, mint az első személyes találkozásunkkor kiderült, együtt szerepjátszottam az egyetemi évek alatt. Ehhez tartozik, hogy akkoriban úgy próbáltunk barátnőt fogni magunknak, hogy kiragasztottunk egy hirdetést a koleszban, miszerint lányokat keresünk szerepjátékos csapatba. Utólag visszagondolva elég hülye ötlet volt, de bejött... Na nem a barátnő, de lányok igenis érkeztek, viszont gimnazisták voltak, így az éjjeli partikra nem tudtak jönni – idővel hát elmaradoztak. Nos, Weaver az egyik ilyen jelentkező volt. Kicsi a világ, mondják…
Pozsgay Gyulát tartogatom a legvégére: egy véletlen folytán már az egyetemi évek óta ismerjük egymást, és anno ő ajánlott be a Cinergi Interactive csapatába, hogy belekóstoljak a PC-s játékfejlesztésbe. Azt gondolom, nagyon jóban vagyunk egymással, és ahol lehetséges, támogatjuk a másikat, ha mással nem is, hát építő jellegű kritikákkal, javaslatokkal, figyelmességgel. Nagyon hálás vagyok neki, amiért elvállalta az Ammer-projekt grafikai gondozását – a csapat egy jóbarátot, s nem mellesleg egy kiváló grafikust és esztétát nyert általa.

Fantasya: Tudom, hogy rövid idő telt a könyv megjelenése óta, de van-e már valami visszajelzés arról, hogy sikeresnek tekinthető-e kötet, vagy túl korai még erről beszélni? Milyen volt a fogadtatás az olvasók, és milyen a szakma részéről?

Muldoom: Visszajelzés annyi van, amit interneten találsz. Ez a legrosszabb, de nincs ez másként a többi kiadónál sem. Elvétve akadnak olvasói jelzések, de ezek csak nagyon ritkán. A könyv fogyásai adatairól legkorábban a jövő év első felében lehet majd megtudni valamit, amikor a terjesztők elszámolnak a kiadó felé. De ennek a folyamatnak a hektikusságát ismerve, az sem kizárt, hogy csak egy év múlva lesznek pontos adatok. Ha tudunk olyan fogyást produkálni a kiadónál, mint Terry Pratchett Korongvilág kötetei, akkor a magam részéről a könyvet abszolút sikernek könyvelem el. De erről a kérdésről talán szívesebben beszélek majd a harmadik antológiás kötet megjelenését követően.:)

Fantasya: Mik a távlati célok, rövid-, és hosszútávon?

Muldoom: Hosszú távra is gondolkodom, de a konkrét elképzelésekről még korai lenne nyilatkozni. Rövidtávon az a cél, hogy belőjük a sorozatot egy fix megjelenésre, ami az én elképzeléseim szerint éves szinten kettő antológiát jelent, továbbá egy regényt. A két antológia úgy tűnik, tartható lesz, a regények sorsa egyelőre bizonytalan. Ha rajtunk, műhelyeseken múlik, akkor bizonyosan lesz regény is. A sorozat második antológiás kötete már 2005. tavaszán várható, és már szerepel is a kiadó könyvajánlatai között. Munkacíme: Elf vér, de érzésem szerint ez változni fog (ha nem is alakul át teljesen). A munkába eddig is bekapcsolódtak egyes emberek a kiadónál, de a jövőben várhatóan még inkább igénybe vesszük a segítségüket, főként a novellák előzetes bírálatánál. A Hittel és vassal kötetet például Rascal és Newman egyaránt kézhez kapta a megjelenés előtt, és észrevételeik alapján történtek is bizonyos módosítások. A cél az, hogy még jobban összeérjen a csapat és a világ.

Fantasya: Hol tudható meg a legtöbb infó az egész projectről, hogyan lehet jelentkezni, és mik a legfőbb kritériumok a jelentkezőkkel szemben?

Muldoom: Az elsődleges információs site az Ammerúnia honlap, amit már beélesítettünk, de rövidesen érkezik a Cherubion honlapja is, ahová szintén el szeretnénk helyezni bizonyos háttéranyagokat.
Jelentkezni bármely műhelytagnál lehet emailen, de akár a honlapon is. A feltételek, az elérhetőségek ugyanitt fellelhetők, és rövidesen pályázatot is meghirdetünk. Amatőr, és már publikáló írókat egyaránt szívesen látunk. Érdemes minket felkeresni bármilyen fantasy és nem fantasy novellával, mert ha mást nem, egy véleményezést mindenképpen írunk a beküldött írásról – amennyiben az megüti az olvashatóság szintjét. Én személy szerint is igyekszem mindegyik megkeresésre válaszolni, vázolni a lehetőségeket, és ha úgy áll a helyzet, élőszóban is egyeztetni az érdeklődővel. Ez a válasz, mit tagadjam, néha heteket elcsúszik, de nem hagyok levelet megválaszolatlanul.
Hangsúlyozom ezen a fórumon is: a fantasy, mint választott téma szeretete alapelvárás, de úgy vélem, már az első kötetünkből is kiderül, hogy a műfaji határokat elég tágan értelmezzük. Egyes műhelytagok hivatalból "magasirodalommal" foglalkoznak, Timár Kriszta például az angol romantikus költészetből írja a disszertációját. Nyitottak vagyunk, keressetek bennünket!

Fantasya: Új világ, új arcok. Megéri-e (vagy egyáltalán hogyan lehetséges) egy efféle kötet megjelentetése a magyar könyvpiacon? Voltak nehézségeitek a megjelenéssel kapcsolatban? Sokat kellett a kiadóknál házalni?

Muldoom: Házalni nem házaltunk: Nemes István a kezdetektől fogva támogatta az ötletet, eleinte kissé szkeptikusan (megjegyzem: abszolút jogosan), de biztosította a megjelenést. A megéri-e kérdésre kétféle válasz van. Megéri, amennyiben az a cél, hogy megvalósítsd önmagad, és hogy ne csak az asztalfióknak írj. Amennyiben pénzt akarsz keresni az írással, akkor rossz helyre kopogtatsz. Én is megerősítem, mint tették azt mások előttem: anyagilag egyáltalán nem éri meg fantasy írónak lenni. A pénzkereset nem is lehet cél – ezt a piacra újonnan belépők hamar meg fogják tapasztalni. Jelenleg mindösszesen két, de legfeljebb három olyan írót tudnék megnevezni, aki ma Magyarországon fantasy regények/novellák írásából él. Egyikük helyében sem lennék szívesen, amellett, hogy becsülöm a kitartásukat és a bátorságukat. Más kérdés, hogy közvetett módon mindenkinek megtérülhet a ráfordítás: én is több olyan mellékes munkára kaptam megbízást, amit az írásnak köszönhetek. És persze a kapcsolatoknak. Ez a műfaj sem más, mint a többi: a kapcsolatok, a lobbi óriási jelentőséggel bír.
Kicsit konkrétabban: A kiadó haszna nem több egy-egy hasonló kiadványon, mint egy átlagos fiatal havi fizetése. Ideális esetben. A bér ellenben havonta érkezik, a haszon viszont 1-3 év alatt csörgedezik be, apránként. Vagy még később. A kötet oldalszámaira fizetett honor még ennél is kevesebb. Mi, akik dolgozunk benne, elhivatottságból tesszük, azért, mert jó nyomtatásban látni az erőfeszítések gyümölcsét, és ki-ki a maga által kitűzött célok miatt.
Ma sikeresnek lenni ezen a piacon, mint új résztvevőnek, új arcokkal, erre nagyon kicsi az esély, ezzel magam is tisztában vagyok. Ma ötnél kevesebb olyan hazai márkanév van, ami garancia lehet a sikerre. A sikert úgy értem, hogy a kereskedők megkülönböztetett figyelmet szentelnek a kötetnek, jó helyre rakja ki, és az átlagosnál valamivel kedvezőbb feltételeket kínál a kiadónak. Mint utaltam rá, ez a piac is a kereskedők alkuerejéről szól, és itt is ugyanolyan nehéz felépíteni egy új márkát, mint másutt. A biztos befutók, mint a M.A.G.U.S. és a Káosz Világa, csak erősítik a szabályt. Ezek a márkák legalább tíz éve szerepelnek a piacon, de inkább még több ideje. Őket megközelíteni, utolérni lehetetlenség. És hogy miért, annak a megvitatása három ilyen cikket is kitöltene. Hogy az Eric Muldoom név mennyire képes megtámogatni a kötetet, az is kérdőjeles. Azért reménykedem, hogy az olvasók fejében kedvező kép él a névhez tartozó eddigi produktumról, és szívesen fogják kézbe a kötetet. A borító nagyon szép lett, ami nem elhanyagolható tényező, sőt. És hogy mikortól beszélhetünk átütő sikerről? Ha újrakiadást ér meg a kötet? Ha elfogy belőle háromezer példány? Vagy ötezer? Tízezer? Ammerúnia egy kísérlet: én sikernek fogom megélni, ha a sorozat életképes marad, azaz rendre elfogy a kötetekből annyi, hogy a kiadónak érdemes legyen fenntartania. Mindez elsősorban azon múlik, eljut-e a kötet az olvasókhoz, és miként értékelik a teljesítményünket. Bízom benne, hogy kapunk esélyt tőlük az első három-négy antológia megjelentetésére. Ott dől el igazán, mi lesz a világ és a műhely további sorsa.

Fantasya: Elképzelhető-e, hogy egyszer Ammerúnia szerepjáték jelenjen meg? Vagy bármiféle játék? Itt táblás, számítógépes, Internetes és kártyajátékokra gondolok elsősorban.

Muldoom: Ammerúnia elsősorban irodalmi indíttatású kísérlet. Vannak elképzeléseim, de mindez a nagyon távoli jövő. Négy-öt éven belül szerintem semmiképpen. Addig a sorozatra, a minőségi továbblépésre fordítunk minden leköthető energiát.

VÁLASZOLNAK A MŰHELY TAGJAI

Fantasya: Hogyan működik az alkotóműhely? Például a Hittel és vassal hogyan született meg? Ki hozta a koncepciót? Mindenki saját maga választott témát, vagy volt egy fő irányvonal? Ki döntötte el, hogy kinek az írása kerül be, és kié nem?

Andrew Field: A Műhely működését alapvetően meghatározza, hogy Ammerúnia világáról Aldyr fejében van egy viszonylag kész koncepció, amit mi igyekszünk minél alaposabban megismerni, és a történetekben visszaadni. Nyilvánvaló, hogy a Hittel és vassal születésére, ami az első igazi Ammerúnia antológia, ez a helyzet rányomta a bélyegét. Azaz a kötet egészének koncepciózus kialakítása, a szerkesztés időnként kemény, időnként kegyetlen munkája (hiszen több olyan novella maradt ki akár terjedelmi, akár világ-koherencia okán, amelyek a bekerültekkel simán azonos szinten vannak) Aldyr vállát nyomta. A következőkben igyekszünk neki egyre inkább segíteni ezekben a kérdésekben is, ahogyan mind biztosabban mozgunk Ammerúnián.

Lorien Aiwood: A Műhelyben erősen érezhető, hogy a koncepciót Aldyr hozta, de ő kifejezetten nyitott, mi pedig mindenütt toldoztuk-foltoztuk a lukakat, és Ammer végül szerintem egész színes lett.:o) Érezhető a bíráljuk meg egymást, fejlesszük egymást típusú műhelymunka is, ami szerintem egyedi, és amíg baráti légkörben zajlik, kifejezetten jó! Az írásokat nem kellett eldönteni, hogy kié kerül be és kié nem, szerintem nyilvánvalóan alakultak a helyek a kötetben a karakterszám és tehetség szerint.

John S. Talbot: Az antológia - és a világ - alapkoncepcióját Eric Muldoom tette le a Műhely asztalára, mint egy kifestőkönyvet, mi pedig nekiláttunk és kifestettünk belőle nekünk tetsző részeket. A három fő irányvonal menet közben formálódott, ahogy az írások alapötletei megszülettek, ebben mindenkinek szabad keze volt. A közös munka során segítettünk egymásnak, de a végső szót a novellák bekerüléséről Muldoom mondta ki.

Fantasya: Vannak-e emlékezetes élményeid az eddigi találkozókról, vagy érdekességek az alkotókkal kapcsolatban?

Rupert M. Pickford: A Műhelytalálkozókkal kapcsolatos élményeim mind rendkívül pozitívak! Szerintem nagyon jól összekovácsolódtunk az eltelt egy évben, és a napi szintű netes/fórumos beszélgetés megspékelése a személyes találkozókkal nagyon jót tesz a csapatnak. Egy-egy ilyen "live" ötletelés során nagyon sok mindent meg tudunk beszélni - jóval hatékonyabbak ezek a "meetingek", mintha csak fórumoznánk. Sajnos azonban borzasztó nehéz összehozni ezeket a beszélgetéseket, mert mindenki rettentő elfoglalt, illetve az ország különböző részeiből verbuválódtunk össze… de azért negyedévente mindig biztosan összejön egy Műhelytalálka!

Pozsgay Gyula: Minden találkozó külön élmény, nekem az tetszik a legjobban, hogy nagyon gazdag a csapat, teljesen különbözőek vagyunk, rengeteg különböző céllal, élménnyel, ötlettel, és közösen harcolunk egy célért, tudunk együtt örülni, és néha bosszankodni is.

Lorien Aiwood: Én utólag kerültem ide, kalandos módon:)...és nagyon megtisztelő ez az egész. Eleinte éreztem a fenntartásokat velem szemben, sokat kellett figyelnem, olvasnom és be kellett illeszkednem, de mindenki nagyon kedves volt. A tarjáni tali nekem fordulópont is volt, itt megismertem a Műhely magját, néhány emberrel barátság szövődött közöttünk. Én azért szerettem volna bekerülni, mert vágytam egy alkotói csapatra, akik rendszeresen képesek együttdolgozni, és arra, hogy a kreativitásomnak kis teret adjak.

John S. Talbot: Érdekesség lehet talán az, hogy Tanaka gyermekkori jóbarátom… A Műhely tagjai nyitott, aranyos emberek, akikkel sokkal könnyebb a virtuális és valósidejű együttdolgozás, mint ahogy azt először remélni mertem. Bár persze a nézetek különbözősége miatti viták, konfliktusok a mi házunk táján is vannak – ám ezek az ösztönző fajtából valók és előbbre viszik a dolgokat. Csak azt sajnálom, nem tudunk többször találkozni.

Lukács Kiara: Én is őrzök kedves emlékeket az egyik találkozóról - noha ez nem kimondottan Ammerúnia-találkozó volt, hanem egy Seregszemle. Itt láthattam először személyesen a műhelyes társaimat - mivel Isten háta mögötti helyen élek, sajnos nincs sok alkalmam, hogy részt vegyek az ilyesmiken :( A többieket nagyon rokonszenvesnek találtam, és a Seregszemlén kapott kártyát és belépőt azóta is gondosan őrzöm :)

Andrew Field: Még csak egy találkozón vettem részt, az emlékezetesre sikerült, különösen, hogy akkor vehettem először kézbe a többiek által dedikált Hittel és vassal kötetemet. A beszélgetések során az lepett meg, mennyire különböző módon lehet látni ugyanazokat a kérdéseket, de ez megnyugtató is volt, hiszen a Műhely biztosan nem válik egysíkúvá vagy unalmassá akkor, ha ilyen más temperamentumú, érdeklődési körű írók alkotják. Mire gondolok? Például vannak hangulat-központú, és vannak akció-központú alkotóink, így minden "Ammerúnia-rajongó" megtalálhatja a neki legjobban fekvő stílust.

Fantasya: Mi inspirált arra, hogy az Ammerúnia Műhely tagja legyél? Mit lehet tudni az előéletedről? Mióta foglalkozol írással? Jelent már meg műved máshol is, vagy ez volt a legelső eset?

Rupert M. Pickford: Az előéletem (de a többieké is) megtalálható lesz a honlapunkon… rólam röviden annyit, hogy itt, a Fantasyán már évek óta fórumozok - a Műhelypályázatról is innen értesültem először… Lehetőséget láttam benne - jóval többet, mint egy "hagyományos" scriptoriumban - új világ, új társak… szóval, megfogott! És, egyáltalán nem meglepő módon, a Műhelyben sok ismerőst láttam viszont: Aldyr, Ndy, Meloran, Hayim, Algol… de vannak, akiknek a nickje más honlapról köszönt vissza: Andrew Field, Marco Caldera.

Pozsgay Gyula: Egyszerű, megkértek hogy legyek a vezető grafikusa a műhelynek. Nagyon szívesen vállaltam, mert Szilárd már régóta barátom és sok fantáziát látok a kötetben, szép új vállalkozás. Ezen kívül, és nem utolsó sorban még nem is igazán publikáltam rajzokat - bár nem ez az első könyvborítóm - nekem is jó lehetőség, hogy ismertebbé váljanak a rajzaim.

Lukács Kiara: Két (lassan három) éve foglalkozom írással/fordítással, és szeretem ezt a munkát, épp ezért jelentkeztem a Műhelybe is. Fontos számomra, hogy ennek a közösségnek a tagja lehetek. Eddig még kevés fordításom jelent meg (saját bőrömön tapasztalom, hogy egy kezdő dolga sehol sem könnyű :(), de szerencsére nyár óta folyamatosan van munkám, ami nagy szó, és hálás vagyok a sorsnak, hogy így van. Most épp egy Anderson-novella fordításán dolgozom, és persze a novellán, ami remélhetőleg bekerül a következő Ammerúnia-kötetbe! :) Vannak még ötleteim, de még korántsem bizonyos, hogy lesz belőlük valami, ezért nem iszom előre a medve bőrére. És - ha Isten és a barátom megengedi - talán hamarosan lehet majd saját (kicsit merészebb) weboldalam is. :)

Andrew Field: Nagyjából azóta foglalkozom írással, mióta tudok írni :) A viccet félretéve, a fantasy mint műfaj kb. 12 éve izgat, bár ez a tucatnyi év nem hozott valami nagy termésátlagot. Lehet kb. ugyanennyi novellám, két félkész regényem, és persze néhány új ötlet a fejemben, amit jó lenne majd egyszer megírni. Az Ammerúnia Műhely felhívása azért fogott meg, mert végre kifejezetten a fantasy világába kerestek íráshoz értő fickókat. Ráadásul amennyit korábban tudtam a világról, az szintén vonzott: dark fantasy, némi heroikus beütéssel. Ha van olyan elvetemült, aki már olvasott tőlem valamit, az láthatja, hogy ez a környezet nagyon fekszik nekem. Novelláim jelentek már meg az Alanori Krónikákban, valamint az Alkony és az RPG.HU honlapokon. S persze a saját honlapomon is meg lehet találni a már megjelent történeteimet (kivéve, ami copyrightos).

John S. Talbot: Tanaka barátom hívta fel a figyelmemet a pályázatra, amit egyfajta szellemi kihívásnak, kalandnak fogtam fel és fogok fel most is. Nagyon jól meg tudja mozgatni a képzelőerőmet egy-egy érdekesebb mozzanat, mint amilyen a "mágia működése", vagy a "törvények és szokások Havasban" volt, és élvezetes dolog közösen munkálkodni ezeken a témákon. Nagyon inspirálóak a Műhelytársak ötletei, javaslatai, és látható a fejlődés, ahogy a kirakójáték újabb darabkái kerülnek a helyükre.

Fantasya: Mire gondoltál, amikor a kezedbe fogtad a könyvet, és láttad, hogy, igen, tényleg megjelent, és benne vagy?

Andrew Field: Amikor a kezembe fogtam a könyvet, arra gondoltam, hogy ez is elérkezett! Igaz, elsősorban a saját kedvtelésem miatt írok, de nyilvánvaló, hogy aki alkot, az azt szeretné, ha az írásait minél többen megismernék. Ez a könyv erre kiváló lehetőséget ad. Bízom benne, hogy a novellám sokaknak fog tetszeni, még ha én magam nem is vagyok vele tökéletesen elégedett, de a rám jellemző formai jegyeket azért reményeim szerint visszaadja. Szeretem az események közepén kezdeni a történetet, legyen minél több fordulat és akció, s a szereplők ne úgy mozogjanak a novellában, mintha "odacsinálták" volna őket, hanem úgy, hogy az olvasó is érezze: ezek a fickók élnek, éreznek, gondolkodnak. Ha ez "lejön" a történeteimből, és az olvasónak tetszik, amit írok, akkor elégedett vagyok. De azért Tolkien-i mélységeket (és különösen: oldalakon keresztül tartó leírásokat) ne várjon tőlem senki!

Rupert M. Pickford: That’s It! Meg: I’ve Done! :D Szóval, klassz érzés volt - annak ellenére, hogy minden novellát (verset…) olvastam már - többször is :D, sőt, tulajdonképpen a borítótól kezdve a könyv tényleges tördeléséig ismertük már a Hittel és Vassal-t. Az igazán jó érzés viszont kézbe venni a többiek által dedikált példányomat… Ilyenkor úgy érzem, tényleg nem csak álom volt - azaz, álom, de megvalósult álom!

Pozsgay Gyula: Ezt egészen pontosan tudom: "Hihi, egy mondatot nem írtam a könyvbe és mégis az én nevem szerepel legtöbbször az impresszumban!" :o)

John S. Talbot: Fenemód büszke voltam magamra, magunkra és vissza kellett fognom a lábamat, nehogy odalépjek egy vadidegenhez és eldicsekedjek vele: "Képzelje, ezt a könyvet mi írtuk!" Talán kicsit ahhoz hasonlító érzés, mint amikor a gyermeke születik az embernek… akkor is annyira örültem, hogy végigvigyorogtam az utat hazáig.

Fantasya: Melyik a kedvenc műved a kötetből?

Rupert M. Pickford: Nem is tudom, több jelölt van… Mindegyikben van valami, ami nagyon jó, nehéz kiemelni… De talán alapvetően hangulatpárti mivoltomnak köszönhetően inkább a hölgyek (Lorien Aiwood, Timár Krisztina és Dana Weaver) művei érintettek meg… holott nagyon bejött például Ward finom humora, vagy a Talbot írásából sugárzó "echte" fantasy is...

Andrew Field: A fentiekből már kiderült, hogy az akciódús, történésekkel teli novellák közelebb állnak hozzám, mint a lelki mélységeket hosszasan boncolgató hangulati művek. Ezért engem leginkább A láncok csörögnek és a Kilencek csontja ragadott meg. Tetszett még a címadó Hittel és vassal is.

Lukács Kiara: Kedvenc novellám Meloran Játék ideje című írása, mivel Meloran több ízben is bemutatta nekem a munkáját, míg elkészült vele, így olyan, mintha magam is jelen lehettem volna a megírásánál, és picit részese lehettem volna a folyamatnak. :) Ráadásul egyik szereplőjét rólam mintázta. :) Tudom, milyen gondosan alakítgatta Meloran ezt a művet, és a munkálkodása nem volt hiábavaló, mert a novella nagyon jól sikerült.

Lorien Aiwood: A legjobb novella szerintem a Játék ideje lett. (remélem ezzel senkit nem sértek meg) :)

John S. Talbot: Huh, nem szívesen választanék. Mindegyiknek megvannak a szeretnivaló részei.

Fantasya: Mik a terveid a jövőre nézve? Min dolgozol most?

Rupert M. Pickford: Természetesen gőzerővel dolgozunk a következő Ammerúnia- antológián! Én most egy dark hangulatú, nyomozós történetet találtam ki, ami a Manókirálynál jóval hosszabb…

Andrew Field: Gőzerővel folynak a második antológia előkészületi munkálatai. Egyrészt egy közös novellán dolgozunk a Műhely egy kedves írónőjével, ami reményeim szerint visszaadja majd mindazokat a jellemzőket, amikről korábban már beszéltem (in medias res, akció stb.), másrészt érdekes nézőpontokat ad majd, hiszen egy férfi és egy nő kapcsolatára épül, mind a novella történetét, mind pedig megírását tekintve... Másrészt foglalkoztatnak bizonyos kérdések a halhatatlansággal és a halállal kapcsolatban (Ammerúnián az elf – ember kapcsolatnak ez az egyik sarokköve szerintem), ami előbb vagy utóbb kibukkan belőlem egy novella szintjén. A Hittel és vassal kötetben szereplő novellám főhősét sem szeretném elhanyagolni, ami az ő kalandjainak folytatását is jelenti, s izgat az a kérdés is, hogyan indult meg az emberi civilizáció az elf birodalmakból való elszakadást követően. Ha ehhez hozzáteszem, hogy egy kb. félig kész regényem "ammeresítését" is elkezdtem, akkor látható, hogy nem kellene még akkor sem unatkoznom, ha semmi mással sem foglalkoznék, csak az írással. De megsúgom: sajnos munkahelyem is van, ahol beindult az év végi hajtás...

John S. Talbot: Elsősorban szeretnék sokáig a Műhely alkotó tagja lenni, mivel ez a Műhely fennmaradását is feltételezi. Részemről az alapfeltétel adott: agyam a kreatron-sugárzás (kreativitást okozó elemi részecskék) miatt állandóan pörög.:-)) Jelenleg a második antológiába szánt novellámon dolgozom, és ötlet szintjén létezik egy Havasban játszódó novella is. És persze dédelgetek olyan vágyakat is, mint egy saját regény.

Muldoom: a második kötet munkálatai vannak fókuszban. Két novellát is tervezek ide, a fejezetekre lebontott forgatókönyvek már összeálltak a naplómban. Emellett régóta ígérgetek Reniernek egy rövidebb novellát a harmadik Vér városa kötetbe, amely ígéretemet nagyon szeretném készpénzre váltani. Ha mindhárom elbeszélést megírom határidőre, magam is meg fogok lepődni. Azt, hogy regényt is tervezek a jövő év második felére, talán már felesleges is említenem.:o)

Fantasya: Mindenkinek nagyon köszönjük az interjút, és további sok sikert kívánunk!

(A kérdések összeállításában Sylon volt segítségemre. Thx! - Tom)