Előszó a világhoz

Járd be a délvidéki nap fényében fürdő Folyóvölgyet, és térj be a földsáncokkal védelmezett kevély erődítményekbe. Ám ha távol kívánod magad tartani a Királyságot szétziláló ármánykodástól, húzódj be Fenyves háborítatlan, egybefüggő erdőségeibe, ahol lakatlannak hitt elf városok romjai között vezet utad. Ha így teszel, se feledd el, egy erdőjáró vándor segítsége nélkül halott ember vagy: talán elkerülted a méregpoharat, ám a vadon lépten-nyomon szörnyű meglepetéseket tartogat a számodra.

Ha mégis olyan szerencsés csillagzat alatt születtél, hogy sikerrel járod végig Isten Útját, s átkelsz a Sárkánygerincen, fehér palásba bújik előtted a világ: Havas hófödte birodalmán jeges szél söpör végig, s letépi fejedről a daróc süveget. Az acél birodalmában cselekedeteiről ítélik meg az embert, szava keveset ér. Zárkózott és kemény, ám becsületes embereket találsz itt, habár Halcon vastörvényeit megkezdte a rozsda. Szemedet, ha süvegeddel eltakarod, számolatlan kihívóval hoz össze rossz sorsod. Amint megszállsz Rhodinban, az Első Városban, a hatalomra szomjazó Egyház szeme nyomban rád szegeződik, és nem is tudod lerázni egykönnyen. Ha adottságod van a mágiához, jobb, ha rögvest vissza is fordulsz: itt minden utcasarkon vadászni fognak rád.

Siess vissza Feketepartra, ahol boszorkányok és boszorkánymesterek kormányozzák az országot, egymással és a birtokaikra rászabadított ördögökkel hadakozva. Talán az a te világod, ahol, ha sokat bír a gyomrod, megtalálhatod a számításodat.

Ha a Királyság mégis szűkösnek bizonyulna neked, és elég vakmerő vagy, hogy az ismeretlenben keresd a boldogulást, ne feledd: ez a világ az elfeké. Mi emberek, csupán apró szeletével kötöttünk barátságot. Az igazi csodák, az embert próbáló kihívások, az asztaloknál szájról szájra járó történetek hősökről és hősi cselekedetekről valóban a Királyság határain kívül várnak rád. A „falakon kívül” persze csak a legerősebbek maradnak életben…

Látom felizzani Halcon tüzét a szemedben. Indulj hát, aztán ha eleget tapasztaltál, térj vissza közénk. A Vándorok Rendje és ez a torony mindig itt lesz. Valaki várni fog rád.

Rövidesen találkozunk, kalandozó!

Eric Muldoom

Ammerúnia története 1995-ben kezdődött, mégpedig a Legendák könyve c. elbeszéléssel (Démonok c. antológia), amelyben a sötételf varázsló, Asslanthasi Aldyr első kalandját ismerhették meg az Olvasók.

Több mint tizenöt röppent tova, és ez idő alatt Ammerúnia megváltozott. Talán mondhatom azt, hogy a világ együtt formálódott magával az íróval, és az egyes ismertetőjegyek mára egy kiérlelt, önálló életet élő világgá, teljes egésszé álltak össze.  

Mit is kívánhatnék mást neked kedves Olvasó, mint egy hosszan tartó fantasztikus utazást ebbe a képzelet szülte világba!